1. chapter -Back to the Irish accent

                                                              Maura

Lázasan  teszek veszek a konyhában, hogy minden kész legyen mire legkisebb fiam  megérkezik. Már több
mint fél éve nem láttam őt, s  rettenetesen hiányzik. Akárhányszor csak látom őt a tévében, mindig meghatódok hogy milyen sokra is vitte.  Emlékszem még arra a napra, mikor az x-factorba jelentkezett. Előtte való este minden második percben megkérdezte tőlem, hogy biztos jelentkezzen-e, biztos jó-e a hangja . Kétségek voltak benne, hogy mi van ha..  És most tessék, 3 turnéval a háta mögött, a világ egyik legismertebb fiatal énekese. Az én fiam. Elmélkedésemből a sütőnk a jelzése hozott vissza, miszerint készen van a csirke . Kesztyűmet kezemre felhúzva, óvatosan nyitom ki az ajtót, s várom meg, míg elárad a gőz. Gyorsan fogom meg a tálat, hisz hiába van rajta védő felszerelés, attól még igen meleg.  Pultra letéve, veszem le róla a fóliát, s megbizonyosodok róla, hogy tényleg kész van-e, habár nem is lenne szükséges, hisz  fenséges illatával van tele az egész konyha. Ránézek gyorsan az órára, s akkor döbbenek rá, hogy fiam bármelyik pillanatban itthon lehet. Kötényemet sietve dobom le a pultra, ruhámat megigazítom, hajamat befésülöm, s elkezdem kivinni a levest, s a hozzá való alátétet. Épp hogy lehelyeztem őket az asztalra csöngetnek. Izgatottan, s sietve lépkedek az ajtó felé, hogy meglássam  a számomra oly imádott férfit.
- Anya - kiált fel gyermekem s  vállán nehezedő sporttáskáját könnyen  hajítja le a földre, hogy megtudjon ölelni. Fél éve várok erre az ölelésre. Fél éve várok arra hogy újra megölelhessem , hogy láthassam tévén kívül.
- Kisfiam - mondom meghatódva, majd hátát kezdem el simogatni. Pár perc után elhúzódok tőle, s szemügyre veszem változásait. Haja oldalt fel van nyírva, ám még sem olyan katonás stílusban, pont olya annyira, amennyire hozzá illik. Szőke tincsei ha lehet, még élénkebbek a szokottabbnál, s egy - két szála a homlokára lóg. Gyönyörű kék íriszei melyeket édesapjától örökölt csak úgy ragyognak, s  elterelik figyelmemet a szeme alatt húzódó karikákról amik a sok stressz,illetve  turnézás miatt keletkeztek. Ahogy arcáról lejjebb pillantok , azonnal észre veszem hogy fogyott. De még mennyit. Pólója csak úgy lóg rajta, ám azért karján látszódik, hogy valamennyit edzett, akármennyire is nem egy sportos típus.  Lábait lányok  ezrei irigyelhetnék meg, hisz a kettő együttes mérete sem akkora mint egy normál  comb szélessége. Miután végige elemeztem testét, ismét felnézek rá, s  szélesen rámosolygok.
- Gyere beljebb, ne kint ácsorogjál .- invitálom be a házba, melyben már oly rég járt. Táskáját gyorsan kapja föl a földről, s viszi be a házba, ahol is az előszobában már le is dobja. Próbálok szúrósan ránézni, hogy nem ez a módja ennek, de nem tudok, hisz annyira örülök hogy végre itthon van.
-  Mhh, hónapok óta nem éreztem ilyen finom illatokat .- mondja , miközben az étkező asztal felé igyekszik.
Fejemet csóválva , ám még is mosolyogva követem őt, s ülök le az asztalhoz vele szemben. Illedelmesen elveszi tányéromat, s  lassan merni kezd nekem. 2 kanál után átadja nekem , s magának kezd szedni. Miután mindketten elmormoltunk egy ’ jó étvágyat’ elkezdünk enni, s közben felesleges, mondhatni értéktelen dolgokról kezdünk el beszélgetni. Mesél a turnéról szerzett tapasztalatairól, stúdiós napjairól,  barátaival töltött napjairól is. Időközben már a második fogást ettük, mikor felhoztam egy számára talán kellemetlen témát.
- Na és, mi újság a lányokkal? Van valaki különleges?- kérdeztem mosolyogva miközben a csirkéből vágtam egy szeletet, ám szemem sarkából láttam, ahogy egy pillanatra megfeszül.
- Nem, nincs. - mondta lehajtott fejjel, tányérjában kotorászva.
- Jaj kincsem, egyszer úgy is megfogod találni az igazit, mikor itt az ideje. Csak várjál, és járj nyitott szemmel .-  simítom meg kezét asztalon keresztül, mire szomorú szemekkel néz rám.
- Meddig anya? Mennyi ideig várjak? Mióta az x-.factorba jelentkeztem nincs senkim. Én..Én tudom hogy nem vagyok vonzó, se izmos, de annyira szeretnék valakit akivel tudok nevetni, akivel megtudom beszélni a gondjaimat, aki megölel mikor biztatásra van szükségem, akivel összetudok bújni, akivel titokban apró csókokat tudok váltani, akinek foghatom a kezét mikor ideges , akinek mondhatom hogy 'szeretlek' – meséli kezét elhúzva enyémből, ölébe ejtve.
- Kisfiam.. ne mondj ilyeneket! Igen is vonzó fiatal ember vagy, s lesz valaki aki pont azért fog szeretni aki vagy. Akinek nem kell majd az hogy ki legyél gyúrva, s aki nem az ilyen mű alakokra vágyik, ha nem egy fiúra aki tényleg teljes szívéből szereti őt. De ne aggódj kicsikém. Majd elfogj jönni a te időd is , és akkor rá fogsz  döbbeni, hogy volt értelme várni az igazira .- mosolygok rá biztatóan miközben kiviszem tányérjainkat, s behozom az almás pitét.
- Persze- suttogja halkan - Umm, de mindegy is. Mi újság veletek, Gregékkel?
- Köszönöm szépen kérdésed kisfiam de én megvagyok. Tudod csak a szokásos. Itthon vagyok, egész nap főzök, takarítok, vigyázok Theora, aki megjegyzem már nagyon nagy és alig várja hogy találkozzon nagybátyjával .- kacsintok rá sejtelmesen.
- Hahaha, olyan hamar megnőtt. Mikor legutoljára láttam még csak pár napos volt, most meg már több mint fél éves. Istenem, hogy telik az idő .- sóhajtja, majd bevesz egy méretes szeletet a szájába.
- Meddig maradsz?- kérdezem , miközben én is beleharapok egy szeletbe.
- Már is menjek?- kérdezi kaján elvigyorodva, majd újabb szeletet vesz.
- De hogy is kisfiam, persze hogy szeretném  hogy maradj, csak gondoltam megkérdezem, hogy mennyi időt tölthetek a fiammal .- mondtam már kicsit sem olyan lelkesen , mint ahogy előbb feltettem a kérdést.
- Jaj anyu- áll fel helyéről, s sétál oda hozzám, majd székem előtt guggol le. - Sajnálom hogy kevés időt vagyok itthon, de az utóbbi időben felpörögtek a dolgok és még az ottani dolgaimra is alig volt időm, nem hogy eljöjjek Mullingarbe.
- Tudom életem, és ezt meg is értem,csak olyan rossz hogy ilyen messze vagy. Chris csak késő este ér haza én meg itt vagyok egyedül egész nap. Greg is a családjával  van el, s hiába jönnek meglátogatni minden héten, miután elmennek olyan üres minden. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kirepültök a 'fészekből' - mormolom neki halkan, miközben megfogja kezemet, s elkezdi simogatni. - annyira hiányoztok mindketten. - sóhajtom végül, mire hirtelen Niall fejét érzem meg ölemben, míg kezével derekamat karolja át. Kezem hátára vezetem, s elkezdem  azt simogatni.
- Sajnálom anyu, annyira sajnálom. De most, hogy vége a turnénak, talán  kicsit sűrűbben tudlak meglátogatni titeket. De már százszor elmondtam, hogy ti is nyugodtan jöhettek, akár Chrissel, akár Gregékkel.
- Tudom  kincsem. - suttogom hajába, majd belepuszilok, s kiegyenesedek.
Szeme csak úgy csillog, s nem sok hiányzik hozzá hogy ő is elsírja magát. Mindig is érzelmesebb volt, s emiatt sokat is bántottak, s mindig nekünk kellett megvigasztalnunk. Semmi rossz nincs abban hogyha valaki érzékeny. nem kell játszania az agyát az embernek, hisz abban semmi rossz nincs hogyha valaki kimutatja az érzéseit. Sőt, azzal csak előbbre juthat. Arcán lassan simítok végig, majd felállok helyemről, s pár másodperc késéssel ő is követi mozdulataimat.
- Na de felejtsük el most ezt egy kis időre. Nem szeretném hogy ha az az  idő amit itt töltesz szomorú hangvételű lenne. Vidd fel a táskádat, én addig elpakolok, utána mehetünk Gregékhez hisz már ők is nagyon várnak.
Szemében látom felgyulladni a lelkesedést, s rohanva teszi meg a távot táskájáért,  majd kapja fel, s már  lassabban de felfelé kezd menni,  hogy régi szobájában letehesse holmiját. Mosolyogva rázom meg a fejemet, majd pakolom össze az asztalon hagyott tányérokat, edényeket, s teszem be őket a mosogatógépbe, amit majd ha hazajöttünk el is indítok. Időközben Niall is megérkezett, s cipőnket felvéve, kocsi kulcsot fiamnak passzolva lépünk ki a hűvös, még is kellemes őszi időbe.